Az író elgurult gyógyszere…

Egy buliban voltam rendezőként, s egy beszélgetés közepébe csöppentem. Kedves olvasó, nem fogod kitalálni, hogy miről ment az eszmecsere. Háh… ördögöd van… a fociról.

Azt állították, hogy a fociban nem gömb alakú a labda. Ebben igazuk volt. A labda valóban nem gömbölyű, hiszen sok-sok hatszög alakú bőrdarabkából varrják össze. De a magyar válogatott a svédek ellen (bár kikaptunk) bizonyította, hogy nálunk is úgy pattog, gurul a laszti, mint Európa vagy a világ más országaiban. Bátran, helyenként kimondottan jól ment a játék. S összességében egy becsületes 1-2-t láthattunk.

De most képzeld bele magad Te is, milyen lehet így egy labda sorsa, ha így beszélnek róla. Én, mint gömb megsértődnék, ha kockának titulálnak. S csak azért sem pattannék úgy, mint a horvát – angol meccsen. (A horvátok híres góljára gondolok, amit végül is egy fűcsomó szerzett.)

Hiszen én nem kocka vagyok. Nem tudok élre pattanni, lapjára fordulni. És mivel levegővel van tele a belsőm, csakúgy mint Nektek embereknek, ide-oda ugrálok. Persze ezzel néha borsot török a labdarúgók orra alá. De a magyar csapatban rengeteg technikás, ügyes lábú játékos van, akiknek az a feladata, hogy engem kordában tartsanak, megregulázzanak, lekezeljen. S mégis mindenki lábbal illet. Még jó, hogy nincs hátsóm, hogy azt rúgják szét.

Nagyon is élvezetes a Puskás Ferenc Stadion gyepén pörögni. Friss fű, jó levegő, és az a húszezer ember… Felülmúlhatatlan. Talán majd a Loki egyik BL-meccsén engem választanak, s kiélvezhetek ennél nagyobb nézőszámot is.
Szeretem, amikor az óriási néptömeg azért őrjöng, mert megrezgetem a hálót, mert fantasztikus cseleket mutatnak be velem, mert végigterelnek boka, térd, váll, fej testrészeken, amit brazil körnek is neveznek.

S szeretném, ha magyar csapat a portugálok ellen megmutatná, hogy valójában mi rejlik bennük. Ígérem, hogy rám nem lesz panasz, én a magyaroknak és a magyar közönségnek fogok pattogni, hiszen a szívem belül pirosfehérzöld, csak kívül vagyok egyhangú szürke-fekete-fehér. A többi már csak a játékosokon múlik.
Jó meccset, sok magyar gólt és száz ökrösszekérnyi szerencsét kívánok!

A labda magyar írása: Kovács Zoli

Az író elgurult gyógyszere…” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólás a(z) tibu1 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s