Emlékezés Varga Zolira

Egy legenda elment, de a szívünkben él tovább. Varga Zoltánra emlékezünk.

Engedjék meg, hogy a legelején elmondjam miért is Varga Zolizok. Amikor még a ’90-es évek második felében kiskamaszként találkoztam vele személyesen egyből megengedte, hogy tegezzem, és Zoliként hívhassam őt. Soha nem felejtem el, amikor kiderült, hogy ki lesz a Fradi új edzője: Varga Zoli vagy Nyilasi Tibor. Végül az elnökség egyhangú szavazattal Varga Zoltánt nevezte ki a csapat edzőjének. Ez hatalmas esemény volt, hiszen Zoli 28 év után Németországból a szeretett klubjához edzőként térhetett vissza. Magyarországra, szív ügyéhez a Ferencvároshoz.

A kezdés álomszerű volt: legyőzték idegenben az Olympiakosz Pireuszt, majd a következő körben hazai pályán megverték a Newcastle Unitedet az UEFA Kupában – ekkor a szarkák voltak az egyik legerősebb csapat Angliában -, a visszavágón a papírforma eredmény született.

A bajnokságban hét hónapon át szenvedéllyel dolgozott, bronzérmes lett a csapattal. Eléggé gyalázatos körülmények között távozott a Fraditól. Némi csend után dolgozott Győrben (kétszer is), Kispesten és Dunaújvárosban is. Besokkalt a magyar fociban zajló acsarkodástól. Elege lett, de a maga a foci iránt nem. Azt mindig is imádta és szerette.

Két élményt hagyj osszak meg Veletek/Önökkel.
1. 1997 tavaszán, amikor megjelent a “VargaZoli” könyv, dedikálást tartott a váci úti bevásároló központban. A mérkőzés előtti napon, ráadásul pont egy Újpest-Fradi előtt volt. Sokan álltunk a sorban, amikor rám került a sorra, Zolitól fiatalos lendülettel és szeretettel megkérdeztem, vajon ki fogja majd fogni a csapatból Véber Györgyöt? Erre természetesen nem adott választ, majd utána még megkérdeztem milyen lesz a kezdőcsapat, akkor végképp óriási derű vette körül a terembe, mert mindent ki akart szedni Zoliból, de nem sikerült :). Óriási örömmel és megtisztelve dedikálta nekem a könyvet. Egyébként 2-1-re legyőztük az Újpestet a Megyeri úton :).

Itt a fotón látható is.

2. Néhány évvel ezelőtt Budapesten fociztak a Forma1-es pilóták, a Puskás Ferenc Stadionban telt ház előtt léptek pályára a versenyzők és a magyar legendák, köztük Zoli is. Olyan dolgokat mutatott be 60 évesen is, ami bámulatos. Ezt nem lehet tanítani, ez egy művészet.

Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy a mai labdarúgók között kihez lehet hasonlítani Zolihoz. Erre két féle képben lehet választ adni:
– Zolihoz, csak azt is Varga Zolihoz.
– Zolihoz, Lionel Messihez.

Sokan mondják/mondták Zoli nehéz ember volt. Lehet, sajnos a sors nem volt kegyes vele. Személy szerint óriási bánatom az, hogy nem dolgozott az utánpótlásban. Szeretett a gyerekekkel foglalkozni. Azt a tudást, ami benne volt sajnos senki – még a Fradi sem – használta ki. Ékes példa erre Hrutka János nyilatkozata a Nemzeti Sportból:
“„Az edzések után rendszeresen kint maradt a pályán, és különfoglalkozásokat tartott, többek között nekem is. Büszkén vállalom, hogy a technikai tudást Varga Zoltántól tanultam, és a szabadrúgásoknál a tanácsai is segítettek.”

Néhány gondolat Varga Zolitól:

A rúgótechnikáról
A rúgótechnikát lehet gyakorolni, meggyőződésem, hogy arra nem kell születni. Én is ezt tettem. Tudatlanul bár, de a grundon is ezt tettem, később pedig kifejezetten treníroztam rá. Az edzések előtt és végén mindig számtalan alkalom volt arra, hogy gyakorolhassunk. Emlékszem, mikor sérült volt a jobb lábam, nem terhelhettem, tudatosan elkezdtem a lövéseket ballal gyakorolni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy később sokkal pontosabban tudtam ballal célozni, mint jobbal, amellyel viszont erősebben lőttem.”

Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől.”

Az FTC Baráti Kör 2009. Február 24-én interjút készített a legendás nyolcasról. Itt elolvashatod. Érdemes!

Varga Zoltán 65 évet élt.

Zoli!
Soha nem foglak/fogunk elfejteni Téged! Nyugodj Békében.

Varga Zoltán:
Született: 1944. december 31., Vál
Posztja: jobbösszekötő, középpályás
A Ferencvárosban (összesen): 234 meccs/85 gól (1961–1968)
Az A-válogatottban: 12/2 (1964–1968)
Az olimpiai válogatottban: 1/0 (1964)
Sikerei játékosként: 4-szeres magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Eb-bronzérmes (1964), olimpia bajnok (1964), VVK-1. (1965), VVK-döntős (1968)

Emlékezés Varga Zolira” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Zolit sokan majd most, halála után kezdik el becsülni. Nem kellett volna ezt az időt megvárni. Kortársai még élnek. Úgy érzem amíg itt vannak köztünk, nagyon meg kell őket becsülnünk! Zolinak pedig adjon örök nyugalmat az ég!

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) tibu1 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s