Volt egyszer egy legendás kapus, Zsiborás Gáborra emlékezünk

Zsiborás Gábor (1957-1993)

Zsiborás Gábor (1957-1993)

Egy játékos, aki nem volt átlagos. Egy játékos, akit sokan szerettek. Egy játékos, aki egy csodálatos pályafutást töltött be. Immáron 17 éve nincs köztünk.

Hiába repül az idő, nem lehet elfejteni, és nem is szabad. Éppen ma 17 éve elment egy csodálatos ember, egy csodálatos személyiség a Ferencváros, az MTK és a magyar válogatott kiváló kapusa. Zsiborás Gáborra emlékezzünk.

Sose felejtem el azt a napot, amikor kissrácként jöttem haza az iskolából és az volt az első kérdésem, hogy van-e friss hír Zsiborás Gábor állapotáról. Sajnos rossz hírt kaptam: elment Zsiga. Olyan legendás kapus távozott el tőlünk, akit mindenki tisztelt és szeretett. Bár telik az idő, és röpülnek az évek, az emlékezet nem halványul el. Akit szeretünk és tisztelünk, azt nem szabad elfejteni.

A fiatalok számára leírom, miért is legendás Zsiborás Gábor személye. 1993. szeptemberének első napjaiban a magyar válogatott EB-selejtezőre készült az Üllői úton az oroszok ellen. Verebes József, akkori szövetségi kapitány közel négy év után újra meghívta a válogatott keretbe a 35 esztendős Zsiborás Gábort. Mindenkit meglepett a hír, de egyben örültek is neki. A Fradi pályánál edzettek, Zsiga, csak úgy szárnyalt, repült, nem tudtak gólt rúgni neki a válogatott keret tagjai. Aztán bement az öltözőbe, ahol összeesett és ott véget ért egy csodálatos élet. Ezután egy ország imádkozott és szurkolt Gábornak, aki egy hétig volt kómában, majd szeptember hetedikén örökre elment.

Azért is volt megnyerő a személye, mert 12 éven át szolgálta és viselte a Fradi mezt, majd amikor átigazolt az MTK-hoz, és ellenfélként visszatért az Üllői útra, akkor a zöld-fehér publikum vastapssal fogadta őt. 408 alkalommal védte a Fradi kapuját, 1978-ban Magyar Kupát, és 1981-ben magyar bajnoki címet ünnepelhetett. Két alkalommal nyerte el a Toldi-vándordíjat (1979-80, 1985-86) és egyszer a Golden Gate-díjat (1986-87).

Egy szó, mint száz Zsiborás Gábor a maga nemében zseniális kapus volt. Nem szabad, és nem is lehet öt elfelejteni.

Egy öröm emlék:

Zsiborás Gábor életrajza:
1957. November 12. Budapest-1993. Szeptember 7.Budapest
Klubjai: Juniorként (1966-1977-ig a Fradinál volt), FTC(1977-1989), MTK (1989-1993).
Magyar válogatott: 4/0

Kárpáti Balázs

Volt egyszer egy legendás kapus, Zsiborás Gáborra emlékezünk” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s