Díjazták az 55 éve olimpiai bajnok női tornászcsapatot

Fotó: Jocha (Press) Károly

Ritka jubileumot ünnepelt a Magyar Torna Szövetség kedden. Miután hétfőn Schmitt Pál köztársasági elnök a Sándor Palotában Köztársasági Elnöki Érdemérmeket adott át az 1956-os, Melbourne-i olimpián győztes női kéziszer csapat tagjainak, közülük öten személyesen vehették át a Magyar Tornasportért Díjat a kétszeres olimpiai bajnok tárnász-elnöktől, dr. Magyar Zoltántól.

A rendkívül családias hangulatú összejövetelen megjelent Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Köteles Erzsébet és Tass Olga, míg Korondi Margit és a tartalék Nagy Márta akadályoztatása miatt csak az internet segítségével tudott bekapcsolódni az óperencián túlról a beszélgetésbe.

A legnagyobb érdeklődés – érthetően – az ötszörös olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója büszke címmel is rendelkező, immár 91. évében járó Keleti Ágnes szavai iránt nyilvánult meg.

– Nagyon nehéz idők voltak azok számomra – hangsúlyozta a Tel-Avivban élő Keleti Ágnes. – A családom egyik fele elveszett, a másik miatt folyamatosan aggódhattam, de a torna minden nehezítő körülmény ellenére is az életem lényege maradt. Mivel hatéves koromtól egy évtizeden keresztül csellóztam, így számomra könnyebben élvezhető volt az a Bartók muzsika, amelynek dallamára előadtuk a gyakorlatunkat. Két évet készültünk erre a bemutatóra, és elmondhatom, hogy megszolgáltuk az első helyet.

Kertész Alice így emlékezett vissza azokra az időkre:

– Jó napokat töltöttünk együtt Ausztráliában annak ellenére is, hogy konfliktusok minden emberi közösségben óhatatlanul előfordulnak. Olyan tehetséges csapatunk volt, hogy az eredmény senkit nem ért meglepetésként. Kölcsönösen sokat adtunk egymásnak az együttesben, amelynek vezéregyénisége vitán felül Keleti Ágnes volt.

A szintén külföldön – Amerikában – élő Bodó Andrea nem hagyta szó nélkül Kertész szavait:

– Egyszerűen élvezetes volt abban a közösségben tornászni, együtt dolgozni a közös sikerekért. E munka során megvallom, egyáltalán nem emlékszem lényegesebb súrlódásokra.

Köteles Erzsébet korban a második legidősebb, de ez a vitalitásán egyáltalán nem látszik. Egy nappal előbb érkezett haza Kanadából, kimondottan ennek az összejövetelnek a kedvéért.

– A siker tényleg egy igazi csapatmunka volt, de – bár az illető sajnos, már nem él – okvetlenül meg kell említenem Dányiné Bagosi Judit zongorista nevét, aki rengeteget segített a gyakorlat tökéletesítésében.

Tass Olgának az 1956-os már a harmadik olimpiája volt, ott jutott fel társaival a csúcsra.

– Nem vitás, sok volt az izgalom Melbourne-ben, ami mindenkit zavart. Hogy mégis sikerült nyernünk? Ez elsősorban az évtizeden át tartó, következetes felkészülés javára írható. A hosszú idő során ugyanis olyan nagyfokú fegyelemre tettünk szert, ami azokon a kritikus napokon is átsegített bennünket nagyobb megingások nélkül.

Az 55 éves, jubileumi összejövetelt a legkülönfélébb felállásban volt fényképezkedések és hosszas beszélgetések tették teljessé. Örvendetes, hogy a szövetség meghívta az 1948-as olimpia ezüstérmesei közül Karcsics Irént és Weckinger Editet. Ott volt az 1964-ben bronzérmet szerzett Ducza Anikó valamint az 1968-as olimpián ötödik helyezett csapat tagja, Bánfai Ágnes is.

Képek:

Vodpod videos no longer available.

Torna, posted with vodpod

Forrás: mob.hu / Jocha(Press) Károly

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s