Elhunyt Szondy István olimpiai bajnok öttusázó

Váratlan és nagyon fájó hír rázta meg az öttusa családot.

A Magyar Öttusa Szövetség hivatalos honlapjának szerdai tájékoztatása szerint elhunyt Szondy István. Helsinki olimpiai bajnoka kilencvenegy évet élt és immáron az égi öttusaversenyeken mutatja majd meg kivételes képességeit.

Szondy István Cegléden úszóként és vízilabdázóként kezdte sportolói pályafutást, majd később Budapesten öttusázóként és vívóként folytatta, végül lovasként fejezte be sikeres versenyzői pályafutását. Kevés magyar sportolónak adatott meg, hogy két sportágban is szerepelhessen a nyári ötkarikás játékokon. Szondy István kivételes képességekkel rendelkezett és mindig is nagyon büszke volt arra, hogy történelmet írt azzal, hogy 1952-ben, Helsinkiben tagja lehetett az első olimpiai aranyérmet nyert öttusa-válogatottnak. Az aranyérem mellett egy bronzérmet is szerzett, hiszen ugyanitt egyéniben a dobogó legalsó fokára állhatott fel. 1956-ban az olimpiai lovasversenyen állt rajthoz és az utolsó vele készített interjúk egyikében a következőket mondta: „Akkor még nem tudtam, hogy ez mekkora dolog. Természetes volt, hogy egy másik sportágban is elindulok, mert jól ment abban az időben. Nem lettem helyezett, ami miatt akkor csalódott voltam. Ma viszont könnyes szemmel gondolok azokra a pillanatokra. Szerettem a sportot, szerettem versenyezni, az öttusa lett a nagy szerelem, a lovakat pedig világ életemben nagyon szerettem. Az egy olyan időszak volt a pályafutásomban, ami bízom benne, hogy ösztönző lehet a mai fiatalok számára is.”

A mai fiatalok számára azért is lehet igazi példakép Szondy István, mert négy világbajnoki éremmel is büszkélkedhetett. 1953-ban, Santo Domingóban egyéniben ezüstérmes, 1954-ben pedig szintén egyéniben Budapesten lett bronzérmes. Csapatban két aranyérmet szerzett, 1954-ben Budapesten és 1955-ben Zürichben.

1947-ben kerültbe a magyar válogatottba, és kilenc éven keresztül állt a nemzeti válogatott szolgálatában. 1956-ban Németországba költözött. Ott előbb pincérként dolgozott, majd testnevelő tanári és edzői diplomáját hasznosítva tevékenykedett. Hosszú éveken át tanított a frankfurti Goethe Egyetemen, a vívószakosztály vezetőedzője volt, és a német öttusa-válogatott felkészítésében is közreműködött. A 80-as évek elejétől mind gyakrabban járt Magyarországra, 1999 őszén végleg hazatelepült.

A magyar öttusa örökös bajnoka. Pályafutása elismeréseként szülővárosa, Berettyóújfalu és Cegléd is a díszpolgárává választotta.

Az egész öttusasport meghatározó alakja,aki remek humorral és mindvégig lenyűgöző kedvességgel élte életét, óriási űrt hagy maga után mindenki szívében.

„Ha egyszer elmegyek, akkor elégedett emberként távozom majd. Nekem a család és a sport jelentett és adott mindent. Megpróbáltam én is adni és visszaadni, remélem, hogy sikerült.” – mondta szintén egyik utolsó interjújában.

fotó: Magyar Öttusa Szöbetség

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s